‏ Psalms 78:14-53

14Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában. ^a 15Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből. 16Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett: ^b 17Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában; ^c 18És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint. 19És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában? 20Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének? ^d 21Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen; 22Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében, ^e 23És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta. 24És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik. ^f 25Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget, ^g 26Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet; ^h 27És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye. 28És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül. 29Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik. ⁱ 30Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala: 31Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá; ^j 32Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban. 33Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben. 34Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék. 35És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok; ^k 36És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki. ^l 37De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez; ^m 38Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását. 39Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza. ⁿ 40Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?! ^o 41És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét. ^p 42Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól; ^q 43Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején. ^r 44És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat. ^s 45Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket. ^t 46Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának. ^u 47Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel. ^v 48Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek. ^w 49Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét. ^x 50Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté. 51És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban. 52Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában. ^y 53És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger. ^z