Psalms 69:4-35
4Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet. a 5Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem! b 6Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted: c 7Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene! d 8Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat. e 9Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé. f 10Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám. g 11Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik. h 12Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik. i 13A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek. j 14Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel. k 15Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből; l 16Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem! m 17Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám; n 18És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem! o 19Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem. p 20Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat. q 21A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék. r 22Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem. s 23Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá. t 24Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá. u 25Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket. v 26Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos; w 27Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg. x 28Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el. 29Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak. y 30Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed! 31Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással. z 32És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál. aa 33Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek! ab 34Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg. 35Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban! ac
Copyright information for
HunKar