Psalms 69:2-15
2Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak. a 3Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem. b 4Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet. c 5Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem! d 6Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted: e 7Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene! f 8Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat. g 9Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé. h 10Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám. i 11Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik. j 12Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik. k 13A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek. l 14Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel. m 15Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből; n
Copyright information for
HunKar