‏ Psalms 18:15-50

15És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat. ^a 16És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától. 17Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből. ^b 18Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál. ^c 19Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom. ^d 20És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem. 21Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem; ^e 22Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől. ^f 23Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól. ^g 24És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől. ^h 25És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van. ⁱ 26Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy. ^j 27A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy. ^k 28Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod; ^l 29Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet. ^m 30Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom. ⁿ 31Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne. ^o 32Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül? ^p 33Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat: ^q 34Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem. ^r 35Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat. ^s 36És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem. ^t 37Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim. 38Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek. ^u 39Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak. 40Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket. 41És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam. ^v 42Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik. ^w 43És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát. ^x 44Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem. ^y 45A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem. ^z 46Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből. ^aa 47Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene! ^ab 48Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám; ^ac 49A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem. ^ad 50Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek. ^ae