‏ Luke 23:26-49

Jézus a fájdalomútján

26Mikor azért elvivék őt, egy Czirénebeli Simont megragadván, ki a mezőről jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után. a 27Követé pedig őt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, a kik gyászolák és siraták őt. b 28Jézus pedig hozzájok fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon. c 29Mert ímé jőnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és a mely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak! d 30Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket! e 31Mert ha a zöldelő fán ezt mívelik, mi esik a száraz fán? f 32Vivének pedig két másikat is, két gonosztevőt ő vele, hogy megölessenek. g

Jézus megfeszíttetése és halála

33Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobbkéz felől, a másikat balkéz felől. h 34Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájok sorsot. i 35És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig őt a főemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha ő a Krisztus, az Istennek ama választottja. j 36Csúfolák pedig őt a vitézek is, odajárulván és eczettel kínálván őt. k 37És ezt mondván néki: Ha te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat! l 38Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betűkkel: Ez a zsidóknak ama Királya. m 39A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is! n 40Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! o 41És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett. p 42És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban! q 43És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban. r 44Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban mind kilencz órakorig. s 45És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada. t 46És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala. u 47Látván pedig a százados, a mi történt, dicsőíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala. v 48És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, a mik történtek, mellét verve megtére. w 49Az ő ismerősei pedig mind, és az asszonyok, a kik Galileából követék őt, távol állának, nézvén ezeket. x
Copyright information for HunKar