‏ Luke 1:1-33

Előszó

1Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek, ^a 2A mint nékünk előnkbe adták, a kik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének: ^b 3Tetszék énnékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus, ^c 4Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál. ^d

Angyal adja hírül Keresztelő János születését

5Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet. ^e 6És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak. ^f 7És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő vala, és mind a ketten immár idős emberek valának. ^g 8Lőn pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt, 9A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen. ^h 10És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején; ⁱ 11Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől. ^j 12És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg őt. ^k 13Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak. ^l 14És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén; ^m 15Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva. ⁿ 16És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. ^o 17És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet. ^p 18És monda Zakariás az angyalnak: Miről tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idős. ^q 19És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked. ^r 20És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az ő idejökben. ^s 21A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik. ^t 22És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert ő csak integetett nékik, és néma maradt. ^u 23És lőn, hogy mikor leteltek az ő szolgálatának napjai, elméne haza. ^v 24E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az ő felesége, és elrejtőzék öt hónapig, mondván: ^w 25Így cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben reám tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között. ^x

Krisztus születését adja hírül Gábriel

26A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, a melynek neve Názáret, 27Egy szűzhöz, a ki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária. ^y 28És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között. ^z 29Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?! ^aa 30És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél. ^ab 31És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK. ^ac 32Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét; ^ad 33És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen! ^ae