Job 9:13-31
13Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is. 14Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat? 15A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz. 16Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé; a 17A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet. b 18Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól. 19Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot? c 20Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet. 21Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet. d 22Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt! e 23Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását. 24A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő? f 25Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót. 26Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű. 27Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek: g 28Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem. 29Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába? h 30Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet: i 31Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem. j
Copyright information for
HunKar