Job 29:9-23
9A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették. a 10A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt. b 11Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem. c 12Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége. d 13A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém. e 14Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem. f 15A vaknak én szeme valék, és a sántának lába. g 16A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém. h 17Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala. 18Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim. i 19Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat. j 20Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben. k 21Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra. l 22Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem. m 23Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra. n
Copyright information for
HunKar