Isaiah 42:1-7
Isten Szolgája (a Messiás) szelídségében a pogányok világossága és az elvakult nép vezetője
1Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. a 2Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán. b 3Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. c 4Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására. d 5Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak: e 6Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává. f 7Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket. g
Copyright information for
HunKar