aZsolt 18,17-27
bJób 21,7-15
cZsolt 5,5-7
dZsolt 18,3
eZsolt 54,9 Zsolt 59,10
fZsolt 31,19 Zsolt 94,3-7
gJób 21,14-15
hZsolt 89,9
iZsolt 96,10
jJób 9,13-31 Malak 3,14-15
kZsolt 46,4-5
lZsolt 89,10
mÉsa 54,10 Luk 16,17
nJób 21,16-20
o1Móz 18,25
pJób 20,7-11 Zsolt 37,2
qZsolt 31,19
rJób 22,9 Jób 31,21-22
sZsolt 10,11-13
tZsolt 32,8
uZsolt 16,11 Zsolt 32,10
vZsolt 33,15
w1Kor 3,20
xZsolt 18,26-27

‏ Psalms 73

A kegyes ember megütközése és vigasztalódása a hitetlenek szerencséje miatt

1Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek. a 2De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak. 3Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét. b 4Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó. 5A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak. c 6Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket. d 7A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak. e 8Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással. f 9Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet. g 10Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek; 11És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem? h 12Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek! i 13Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet; j 14Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel! k 15Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el. l 16Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben. m 17Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát. n 18Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket. o 19Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől. p 20Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket. q 21Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim: 22Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad. r 23De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet. s 24Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem. t 25Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! u 26Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké! v 27Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled. w 28De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet. x
Copyright information for HunKar