aZsolt 125,1
bZsolt 31,2 Dán 9,16
cPéld 18,10
dZsolt 22,10-11
e5Móz 33,1
fPéld 8,24-29
g1Móz 3,19
hZsolt 64,6-7
iJak 1,10 Ésa 40,6-7
jZsolt 70,2-4
k4Móz 14,11 4Móz 14,21-23 4Móz 14,29
lZsolt 139,17
mZsolt 3,6-7
nZsolt 18,1-51
oZsolt 18,1-19 Zsolt 18,44 Zsolt 49,16 Zsolt 80,13
p4Móz 14,24-31
qZsolt 63,6-8

‏ Psalms 71

Könyörgés Isten kegyelméért a hajlott kor küszöbén

1Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha. a 2A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem. b 3Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te. c 4Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából! 5Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva! d 6Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen. 7Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam. e 8Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel. f 9Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem! g 10Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak, h 11Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa. i 12Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre! j 13Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek! 14Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet. k 15Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom. l 16Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem! m 17Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat. 18Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet. n 19Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?! 20A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket. o 21Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem. 22Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje! p 23Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál. q 24Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.
Copyright information for HunKar