‏ Psalms 37

Az istentelenek szerencséje ne bosszantsa a kegyeseket

1Dávidé. Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevőkre. ^a 2Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak. ^b 3Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj. ^c 4Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. ^d 5Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti. ^e 6Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet. ^f 7Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, se arra, a ki álnok tanácsokat követ. ^g 8Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne! 9Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet. ^h 10Egy kevés idő még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott. 11A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben. ⁱ 12Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá: ^j 13Az Úr neveti őt, mert látja, hogy eljő az ő napja. ^k 14Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket; ^l 15De fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik. ^m 16Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az ő gazdagsága. ⁿ 17Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr. ^o 18Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz. 19Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban. ^p 20De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el. ^q 21Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó. ^r 22Mert a kiket ő megáld, öröklik a földet, és a kiket ő megátkoz, kivágattatnak azok. ^s 23Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli. ^t 24Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével. ^u 25Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé. ^v 26Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az ő magzatja áldott. ^w 27Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké. ^x 28Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az ő kegyeseit; megőrzi őket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja. ^y 29Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak. ^z 30Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól. ^aa 31Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak. ^ab 32Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt; ^ac 33De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik. ^ad 34Várjad az Urat, őrizd meg az ő útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok. 35Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa; ^ae 36De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található. ^af 37Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé. ^ag 38De a bűnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás. ^ah 39Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; ő az ő erősségök a háborúság idején. ^ai 40Megvédi őket az Úr és megszabadítja őket; megszabadítja őket a gonoszoktól és megsegíti őket, mert ő benne bíznak. ^aj