‏ Psalms 144

Isten oltalmát és áldását kéri népe számára

1Dávidé. Áldott az Úr, az én kőváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, s viadalra az én ujjaimat. a 2Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: ő veti alám népemet. b 3Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá? c 4Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék. d 5Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek! e 6Lövelj villámot és hányd szerte őket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket. 7Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből, az idegen-fiak kezéből; f 8A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze. g 9Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged; h 10Ki segítséget ád a királyoknak, s megmenti Dávidot, az ő szolgáját a gonosz szablyától. i 11Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezéből, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze. j 12Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok. k 13Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken. l 14Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon. 15Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az ő Istene. m
Copyright information for HunKar