‏ Psalms 105

Isten dicsérete Izráellel való jótéteményeiért

1Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit! ^a 2Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden ő csodatételét. 3Dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat. ^b 4Kivánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orczáját szüntelen. ^c 5Emlékezzetek meg az ő csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleiről és az ő szájának ítéleteiről. ^d 6Oh Ábrahámnak, az ő szolgájának magva; oh Jákóbnak, az ő választottának fiai! ^e 7Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre kihat az ő ítélete. 8Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen; 9A melyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről. ^f 10És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül, ^g 11Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül. ^h 12Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és mintegy zsellérek abban, 13És egyik nemzettől a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez: ⁱ 14Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített miattok, mondván: ^j 15Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok! ^k 16Mikor éhséget idéze elő a földön; és a kenyérnek minden botját eltöré, ^l 17Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el; ^m 18A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala, 19Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt. 20Elküldött a király és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt; ⁿ 21Úrrá tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán; ^o 22Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá. ^p 23És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék. ^q 24És igen megszaporítá az ő népét, és erősebbé tevé elnyomóinál. ^r 25Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, és álnokul cselekedjenek az ő szolgáival. ^s 26Elküldte Mózest, az ő szolgáját, és Áront, a kit választott vala. ^t 27Elvégezék azok között az ő jeleit, és a csodákat a Khám földén. ^u 28Sötétséget bocsátott és elsötétítette azt, és azok nem engedetlenkedtek az ő rendeleteinek. ^v 29Vizeiket vérré változtatá, és megölé az ő halaikat. ^w 30Földjük békáktól hemzsege, még a királyuk termeiben is. ^x 31Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon. 32Adott nékik eső gyanánt jégesőt, és lángoló tüzet a földjökre. ^y 33És elvevé szőlőjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élő fáit. 34Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár. ^z 35És megemészte minden növényt az ő földjökön, és az ő szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté. 36És megöle minden elsőszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét. ^aa 37És kihozá őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges. ^ab 38Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tőlök való félelem megszállta őket. ^ac 39Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel. ^ad 40Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket. ^ae 41Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon. ^af 42Mert megemlékezett az ő szentséges igéretéről, a melyet tőn Ábrahámnak, az ő szolgájának. ^ag 43Kihozá azért az ő népét örömmel, és az ő választottait vígassággal. ^ah 44És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét. ^ai 45Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék. Dicsérjétek az Urat! ^aj