‏ Psalms 104

Istennek a teremtés munkáiból való dicsérete

1Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra! ^a 2A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot; ^b 3A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain; ^c 4A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá. 5Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké. ^d 6Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala. ^e 7Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának. ^f 8Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik. 9Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására. ^g 10A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között; 11Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat. 12Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak. ^h 13A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld. ⁱ 14A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből, ^j 15És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét. ^k 16Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált; 17A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza. 18A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke. ^l 19Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja. ^m 20Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai; 21Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket. ⁿ 22Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek; 23Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig. 24Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal. ^o 25Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt. ^p 26Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne. ^q 27Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben. ^r 28Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal. ^s 29Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra. ^t 30Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét. ^u 31Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben; ^v 32A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok. ^w 33Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok! 34Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban; 35Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!