Psalms 94
Könyörgés az Isten népének elnyomói ellen
1Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg! a 2Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek! b 3A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek? 4Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői. c 5A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet. 6Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják. d 7És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene! e 8Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre? f 9A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é? g 10A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja: h 11Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók. i 12Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre; j 13Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek! 14Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét! k 15Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek. 16Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen? l 17Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben. 18Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem. m 19Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet. n 20Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt? o 21Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét. 22De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája; 23És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk. p
Copyright information for
HunKar