Psalms 77
Fohászkodás a nyomorúságban; Istennek a nép iránt tanúsított régebbi irgalmasságából merített vígasztalódás
1Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. a 2Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám. b 3Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni. c 4Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela. d 5Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok. e 6Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről. 7Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem: f 8Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró? 9Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre? g 10Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela. h 11És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott. i 12Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról; j 13És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom. 14Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten? k 15Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat. l 16Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela. m 17Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának. n 18A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak. 19Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld. o 20Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg. p 21Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével. q
Copyright information for
HunKar