qZsolt 51,20
Psalms 44
Panasz, hogy Isten elvetette az ő népét
1Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. a 2Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél. b 3Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted. c 4Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket. d 5Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak! e 6Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat. 7Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem; f 8Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg. g 9Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela. 10Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel. h 11Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak. i 12Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között. j 13Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra. k 14Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek. l 15Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek. m 16Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem. 17A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt. n 18Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet. o 19Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről: 20Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát. p 21Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez: q 22Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait. r 23Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat. s 24Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké! t 25Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat? u 26Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. v 27Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! w
Copyright information for
HunKar