jZsolt 6,11
Psalms 31
A reménység meg nem szégyenít
1Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. a 2Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem. b 3Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem. c 4Mert kősziklám és védőváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet. d 5Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erősségem. 6Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hűséges Isten. 7Gyűlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én. 8Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat és megismered a háborúságokban lelkemet; 9És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, sőt tágas térre állatod lábaimat. e 10Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem. f 11Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban múlnak éveim; bűnöm miatt roskadoz erőm, és kiasznak csontjaim. 12Temérdek üldözőm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerőseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tőlem. 13Töröltettem, akár a halott, az emlékezetből; olyanná lettem, mint az elroshadt edény. 14Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelől, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet. 15De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem. g 16Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől. h 17Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból. i 18Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg és pusztuljanak a Seolba. j 19A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerően szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel. k 20Mily bőséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félőknek, és megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai előtt. l 21Elrejted őket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elől; sátorban őrzöd őket a perpatvarkodó nyelvektől. m 22Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon! n 23Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád. o 24Szeressétek az Urat mind ti ő kedveltjei; a híveket megőrzi az Úr és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek! p 25Legyetek erősek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat! q
Copyright information for
HunKar