Psalms 109
Az üldözött könyörgése ellenségeinek megbüntetéséért, és hogy hozzá nyomorúságában irgalmas legyen az Úr
1Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass! a 2Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem. b 3És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül. c 4Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom. d 5Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért. e 6Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől. f 7Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen. g 8Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el. h 9Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé. i 10És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt. j 11Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét. 12Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin! 13Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök! k 14Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék! l 15Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről, 16A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje. m 17Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle. n 18Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj. o 19Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát. p 20Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre. q 21De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem! r 22Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem. s 23Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska. t 24Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől. u 25Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják. v 26Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! w 27Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! x 28Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. y 29Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! z 30Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! aa 31Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét. ab
Copyright information for
HunKar