Luk 20 | HunKar | STEP | És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe,

‏ Luke 20

Jézus teljhatalmát védi

1 És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe, ^a 2 És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta? ^b 3 Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem: ^c 4 A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől? ^d 5 Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha ezt mondjuk: Mennyből; azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki? ^e 6 Ha pedig ezt mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta volt. ^f 7 Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét vala. 8 És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket. ^g

Példázat a gonosz szőlőművesekről

9 És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék. ^h 10 És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el. ⁱ 11 És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el. ^j 12 És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték. 13 Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik. ^k 14 De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség! ^l 15 És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal? ^m 16 Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen az! ⁿ 17 Ő pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé? ^o 18 Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt. ^p 19 És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenök mondta e példázatot. ^q

Az adófizetésről

20 Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának. ^r 21 Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod: 22 Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem? ^s 23 Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem? ^t 24 Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré. ^u 25 Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek. ^v 26 És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának.

Halottak feltámadásáról

27 Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt, ^w 28 Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye annak feleségét, és támasszon magot az ő testvérének. ^x 29 Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül; ^y 30 A másik vevé el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkül halt meg; 31 Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak. ^z 32 Mind ezek után pedig meghalt az asszony is. ^aa 33 A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt. ^ab 34 És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak: ^ac 35 De a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak: ^ad 36 Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai. ^ae 37 Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja. ^af 38 Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek ő néki. ^ag 39 Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád! ^ah 40 És többé semmit sem mertek tőle kérdezni. ^ai

Krisztus Dávidnak fia és ura

41 Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia? ^aj 42 Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől, ^ak 43 Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul. ^al 44 Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki?

Óvás az írástudóktól

45 És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak: ^am 46 Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket; ^an 47 Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek. ^ao