Jonah 2
Jónás imája és szabadulása
1Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel. a 2És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából. 3És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat. b 4Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam! c 5És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát! d 6Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre. e 7A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem! f 8Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába. 9A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat; g 10De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás. h 11És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra. i
Copyright information for
HunKar