‏ John 10

A jó Pásztorról és az ő juhairól

1Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló. ^a 2A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az. 3Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket. 4És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját. ^b 5Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját. ^c 6Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, a mit szól vala nékik. ^d 7Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja. ^e 8Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok. ^f 9Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál. ^g 10A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek. ^h 11Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért. ⁱ 12A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat. ^j 13A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra. ^k 14Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim, ^l 15A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért. ^m 16Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor. ⁿ 17Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. ^o 18Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól. ^p 19Újra hasonlás lőn a zsidók között e beszédek miatt. ^q 20És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá? ^r 21Mások mondának: Ezek nem ördöngősnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit? 22Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala; 23És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala. 24Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván! ^s 25Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam. ^t 26De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek: ^u 27Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem: ^v 28És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből. ^w 29Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből. ^x 30Én és az Atya egy vagyunk. ^y 31Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék őt. ^z 32Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem? 33Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat. ^aa 34Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok? ^ab 35Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható), 36Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?! ^ac 37Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem; 38Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok. ^ad 39Ismét meg akarák azért őt fogni; de kiméne az ő kezökből. ^ae 40És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, a hol János először keresztelt vala; és ott marada. ^af 41És sokan menének ő hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felől mondott, igaz vala. ^ag 42És sokan hivének ott ő benne. ^ah