‏ John 4

Krisztus beszélgetése a samaritánus nővel

1Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János, ^a 2(Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai,) ^b 3Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába. ^c 4Samárián kell vala pedig általmennie. ^d 5Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek. ^e 6Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala. ^f 7Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom! ^g 8Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. ^h 9Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal. ⁱ 10Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet. ^j 11Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet? ^k 12Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is? ^l 13Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik: ^m 14Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne. ⁿ 15Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni! ^o 16Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide! ^p 17Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem; ^q 18Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad. ^r 19Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy. ^s 20A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell. ^t 21Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. 22Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt. ^u 23De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. ^v 24Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják. 25Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent. ^w 26Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek. ^x 27Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele? 28Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek: 29Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus? ^y 30Kimenének azért a városból, és hozzá menének. ^z 31Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél! ^aa 32Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok. 33Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni? 34Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem. ^ab 35Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra. ^ac 36És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen. 37Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató. ^ad 38Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok. ^ae 39Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, a ki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, a mit cselekedtem. ^af 40A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig. ^ag 41És sokkal többen hivének a maga beszédéért, 42És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus. ^ah 43Két nap mulva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába. 44Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában. ^ai 45Mikor azért beméne Galileába, befogadták őt a Galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, a mit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert ők is elmentek vala az ünnepre. ^aj

A királyi udvari ember fiának meggyógyítása

46Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus, a hol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember, a kinek a fia beteg vala. ^ak 47Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré őt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát; mert halálán vala. ^al 48Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek. ^am 49Monda néki a királyi ember: Uram, jőjj, mielőtt a gyermekem meghal. 50Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, a mit Jézus mondott néki, és elment. ^an 51A mint pedig már megy vala, elébe jövének az ő szolgái, és hírt hozának néki, mondván, hogy: A te fiad él. ^ao 52Megtudakozá azért tőlük az órát, a melyben megkönnyebbedett vala; és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz; ^ap 53Megérté azért az atya, hogy abban az órában, a melyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ő, és az ő egész háza népe. ^aq 54Ezt ismét második jel gyanánt tevé Jézus, mikor Júdeából Galileába ment. ^ar