‏ Job 9

Jób második védekezése: a Mindenhatóval senki nem perelhet

1Felele pedig Jób, és monda: 2Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél? ^a 3Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki. ^b 4Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon? ^c 5A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában. 6A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek. 7A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat. ^d 8A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos. ^e 9A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait. ^f 10A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul. ^g 11Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre. 12Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel? ^h 13Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is. 14Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat? 15A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz. 16Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé; ⁱ 17A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet. ^j 18Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól. 19Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot? ^k 20Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet. 21Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet. ^l 22Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt! ^m 23Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását. 24A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő? ⁿ 25Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót. 26Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű. 27Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek: ^o 28Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem. 29Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába? ^p 30Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet: ^q 31Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem. ^r 32Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk. ^s 33Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között! ^t 34Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem: ^u 35Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal! ^v