‏ Job 38

Az Úrnak első beszéde a forgószélből. Leírja a teremtésben és világkormányzásban nyilatkozó csodákat és lesújtja Jób bölcselkedését

1Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda: ^a 2Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel? 3Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem! ^b 4Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat! ^c 5Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt? ^d 6Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét; ^e 7Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának? ^f 8És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött; ^g 9Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt? ^h 10Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje: 11És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak! ⁱ 12Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét? ^j 13Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla. ^k 14Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában. ^l 15Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék? ^m 16Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét? 17Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é? 18Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod? 19Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye? ⁿ 20Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait. ^o 21Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy! ^p 22Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é? 23A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára? ^q 24Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön? ^r 25Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat? ^s 26Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen; ^t 27Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot? ^u 28Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit? ^v 29Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte? 30Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe? ^w 31Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é? ^x 32A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt? ^y 33Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön? ^z 34Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged? ^aa 35Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk? ^ab 36Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet? ^ac 37Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit; 38Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak? ^ad