Job 36 | HunKar | STEP | És folytatá Elihu, és monda:

‏ Job 36

Elihu utolsó beszéde: még egyszer az Isten igazságosságára és nagyságára utal

1 És folytatá Elihu, és monda: ^a 2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom. ^b 3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok. ^c 4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted. 5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje. ^d 6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen. ^e 7 Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak. ^f 8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein: ^g 9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok. ^h 10 Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek: ⁱ 11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben. ^j 12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki. ^k 13 De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket. ^l 14 Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló. ^m 15 A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket. ⁿ 16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva; ^o 17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság. ^p 18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el. ^q 19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre! ^r 20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből. ^s 21 Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted. 22 Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő? ^t 23 Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél? 24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek! 25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja. ^u 26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki. ^v 27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá, ^w 28 A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre. ^x 29 De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását? ^y 30 Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit. ^z 31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen. ^aa 32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen. ^ab 33 Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról. ^ac Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből. ^ad