Job 35
Elihu harmadik beszéde: az ember csak magának árt panaszkodásával. Isten igaz ítéletet tart
1Tovább is felele Elihu, és monda: a 2Azt gondolod-é igaznak, ha így szólsz: Az én igazságom nagyobb, mint Istené? 3Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belőle? Mivel várhatok többet, mintha vétkezném? b 4Én megadom rá néked a feleletet, és barátaidnak te veled együtt. c 5Tekints az égre és lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted! d 6Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene; ha megsokasítod bűneidet, mit ártasz néki? 7Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedből? e 8Az olyan embernek árt a te gonoszságod, mint te vagy, és igazságod az ilyen ember fiának használ. f 9A sok erőszak miatt kiáltoznak; jajgatnak a hatalmasok karja miatt; g 10De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtőm, a ki hálaénekre indít éjszaka; h 11A ki többre tanít minket a mezei vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég madarainál? i 12Akkor azután kiálthatnak, de ő nem felel a gonoszok kevélysége miatt; j 13Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint. k 14Hátha még azt mondod: Te nem látod őt; az ügy előtte van és te reá vársz! l 15Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra: m 16Azért tátja fel Jób hívságra a száját, és szaporítja a szót értelem nélkül.
Copyright information for
HunKar