Job 33 | HunKar | STEP | No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!

‏ Job 33

Folytatás: Elihu feddi Jóbot amiért magát igaznak tartja. Isten fenyítése üdvére szolgál a léleknek

1 No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet! ^a 2 Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már. 3 Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim. ^b 4 Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet. 5 Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő! 6 Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is. ^c 7 Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad. ^d 8 Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját: ^e 9 Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem. ^f 10 Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem! 11 Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet. ^g 12 Ímé, ebben nincsen igazad – azt felelem néked – mert nagyobb az Isten az embernél! ^h 13 Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt? 14 Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá! ⁱ 15 Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek; ^j 16 Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel. ^k 17 Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől. ^l 18 Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át. ^m 19 Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával. ⁿ 20 Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől. ^o 21 Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek. 22 És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz. ^p 23 Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét; 24 És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam! ^q 25 Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait. 26 Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát. ^r 27 Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem; ^s 28 Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi. ^t 29 Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel, 30 Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával. ^u 31 Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én! ^v 32 Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat. ^w 33 Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre! ^x