Job 30 | HunKar | STEP | Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.

‏ Job 30

Jób leírja mostani nyomorúságát

1 Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna. ^a 2 Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett! ^b 3 Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot. ^c 4 A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök. 5 Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt. ^d 6 Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban. 7 A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek. ^e 8 Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból. ^f 9 És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk! ^g 10 Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem. ^h 11 Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik. ⁱ 12 Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak. ^j 13 Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök. 14 Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide. ^k 15 Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő. ^l 16 Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem. ^m 17 Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim. ⁿ 18 A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra. ^o 19 A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz. ^p 20 Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám! ^q 21 Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem. ^r 22 Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban. ^s 23 Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába; ^t 24 De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért? ^u 25 Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú? ^v 26 Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve. ^w 27 Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai. ^x 28 Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom. 29 Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak. 30 Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt. 31 Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.