Job 24
Folytatás; Istennek az istentelenek iránt való elnézése titokszerű
1Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?! 2A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik. a 3Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik. 4Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak. b 5Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára. 6A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik. 7Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk. 8A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik. 9Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik. c 10Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét. d 11Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak. 12A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal. 13Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein. 14Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj. e 15A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen. f 16Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot. 17Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel. 18Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra. g 19Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek. h 20Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa, 21A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett. 22De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez. 23Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira. i 24Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász. j 25Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?
Copyright information for
HunKar