Job 13
Folytatás: Jób barátait magukat is óva figyelmezteti Isten igazságosságára és felségére, melytől megilletődötten elkezdi Istenhez intézett beszédét
1Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette. a 2A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok. 3Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet. 4Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok. 5Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne. b 6Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire. 7Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot? c 8Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok? 9Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember? d 10Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók. e 11Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok? f 12A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak. 13Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam. g 14Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet? h 15Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte! 16Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe. i 17Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat. 18Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam. 19Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék. j 20Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el. k 21Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem. l 22Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj. 23Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra! m 24Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül? 25A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é? 26Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?! n 27Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait? o 28Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
Copyright information for
HunKar