Job 10 | HunKar | STEP | Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.

a Jób 10,8-9 Jób 21,17-20

b Ésa 64,8-9

c Zsolt 78,64

d Péld 13,22 Préd 2,27

‏ Job 10

Folytatás: Jób panaszkodik, hogy Isten a maga teremtményét oly súlyosan meglátogatja

1 Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében. 2 Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?! ^a 3 Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod? ^b 4 Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát? ^c 5 Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai? 6 Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz. ^d 7 Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson! 8 Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?! ^e 9 Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem? ^f 10 Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem? 11 Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem. 12 Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet. ^g 13 De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban: 14 Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem. 15 Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra! 16 Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám. ^h 17 Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem. ⁱ 18 Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem! ^j 19 Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna! 20 Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé, 21 Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe; 22 Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.