James 1
A megpróbáltatások áldása
1Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet. a 2Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, b 3Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. c 4A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül. d 5Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki. e 6De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány. f 7Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; g 8A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember. h 9Dicsekedjék pedig az alacsony sorsú atyafi az ő nagyságával; i 10A gazdag pedig az ő alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fűnek virága. j 11Mert felkél a nap az ő hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az ő útaiban. k 12Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek. lA bűn eredete
13Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. m 14Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. n 15Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz. o 16Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai! p 17Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka. q 18Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk. rIsten igéjének felfogása és cselekvése
19Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. s 20Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja. t 21Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket. u 22Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. v 23Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: w 24Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. x 25De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében. y 26Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló. z 27Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól. aa
Copyright information for
HunKar