Isa 40 | HunKar | STEP | Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek!

‏ Isaiah 40

Az Úr eljön népe megváltására

1 Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek! ^a 2 Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért. ^b 3 Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! ^c 4 Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává. ^d 5 És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt. ^e 6 Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága! 7 Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fű a nép. ^f 8 Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad! ^g 9 Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek! ^h 10 Ímé, az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte. ⁱ 11 Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti. ^j

Az Úr a hasonlíthatatlanul hatalmas és dicső

12 Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, a föld porát ki foglalá mérczébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyőbe? ^k 13 Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Őt, mint tanácsosa? ^l 14 Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Őt az értelem útára? 15 Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl! 16 És a Libánon nem elég a tűzre, és vada sem elég az áldozatra. ^m 17 Minden népek semmik Ő előtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja. ⁿ 18 És kihez hasonlítjátok az Istent, és minő képet készítetek Ő róla? ^o 19 A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüst lánczot reá; 20 A ki szegény ily áldozatra, oly fát választ, a mely meg nem rothad; okos mestert keres, hogy oly bálványt állítson, a mely nem ingadoz. ^p 21 Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitől fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait? ^q 22 Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra; ^r 23 Ki a fejedelmeket semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja; ^s 24 Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájok fuvall, és kiszáradnak és őket, mint polyvát, forgószél ragadja el: ^t 25 Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent. ^u 26 Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Ő, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen. ^v 27 Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?! ^w 28 Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége! ^x 29 Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. ^y 30 Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; 31 De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el! ^z