Isaiah 33
az Isten panaszkodó népének megigértetik az ellenségek pusztulása, a bűnösök rettegésére, a hívők örömére
1Jaj néked pusztító és el nem pusztított, te csalárd, a kit még meg nem csaltak! Ha bevégzed a pusztítást, el fogsz pusztíttatni; ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni. a 2Uram, könyörülj rajtunk! Téged várunk; légy karjuk reggelenként, és szabadítónk a szorongatásnak idején! b 3Egy zendülő szózattól elfutnak a népek; ha te felemelkedel, elszélednek a népségek. c 4És elpusztítják zsákmánytokat sáska pusztításával, szöcske-ugrással ugrálnak reá. d 5Felmagasztaltatott az Úr, mert magasságban lakozik, betölté Siont ítélettel és igazsággal. e 6És békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcseségben és tudományban; az Úr félelme lesz kincse. f 7Ímé, erőseik ott künn kiáltanak, a békesség követei keservesen sírnak. g 8Puszták az ösvények, megszünt az úton járó; megszegte a frigyet, lenézte a városokat, nem gondolt az emberrel! h 9Sírt, meghervadt a föld, a Libánon megszégyenült, ellankadt; olyan lett Sáron, mint egy puszta, és lombtalan Básán és Karmel. i 10Most fölkelek, így szól az Úr, most föltámadok, most fölemelkedem! j 11Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tűz, megemészt titeket. k 12A népek égetett mészszé lesznek, levágott tövisekké; tűzben hamvadnak el. l 13Halljátok meg távol valók, a mit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat! m 14Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel? n 15A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson: o 16Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy. p 17A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot. q 18Szíved elgondolja a mult félelmét: hol az író, hol a mérlegelő, hol a tornyok összeírója? r 19A gőgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthető. 20Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak; s 21Sőt az Úr, a dicsőséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, a melyekbe nem jő evezős hajó, és nehéz gálya rajtok át nem megy. t 22Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket! 23Megtágultak köteleid, árbóczfájok alapját nem tartják erősen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, még a sánták is zsákmányt vetnek. u 24És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, a mely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer. v
Copyright information for
HunKar