‏ Hebrews 10

Krisztus bűnért való áldozatának ereje

1Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, a melyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat; ^a 2Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna. ^b 3De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek. ^c 4Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket. ^d 5Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem, ^e 6Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél. ^f 7Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat. ^g 8Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél a melyeket a törvény szerint visznek, ^h 9Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat, ⁱ 10A mely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által. ^j 11És minden pap naponként szolgálatban áll és gyakorta viszi ugyanazokat az áldozatokat, a melyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket. ^k 12Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre űle az Istennek jobbjára, ^l 13Várván ímmár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az ő ellenségei. ^m 14Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket. ⁿ 15Bizonyságot tesz pedig erről mi nékünk a Szent Lélek is, mert minekutána előre mondotta: ^o 16Ez az a szövetség, melyet kötök velök ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjökbe írom be azokat, ^p 17Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem. ^q 18A hol pedig bűnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bűnért való áldozat. ^r

Az új szövetség dicsőséges volta a hitben és vallásban való állhatatosságra int

19Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által, ^s 20Azon az úton, a melyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által, ^t 21És lévén nagy papunk az Isten háza felett: ^u 22Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettől, ^v 23És testök meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, a ki ígéretet tett, ^w 24És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett, ^x 25El nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget. ^y 26Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, ^z 27Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket. ^aa 28A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; ^ab 29Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza? ^ac 30Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét. ^ad 31Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni. ^ae 32Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, a melyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet állottatok ki, ^af 33Midőn egyfelől gyalázásokkal és nyomorgattatásokkal nyilvánosság elé hurczoltak titeket, másfelől társai lettetek azoknak, a kik így jártak. ^ag 34Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy néktek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben. ^ah 35Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van. ^ai 36Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. ^aj 37Mert még vajmi kevés idő, és a ki eljövendő, eljő és nem késik. ^ak 38Az igaz pedig hitből él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. ^al 39De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk. ^am