‏ 1 Corinthians 15

A halottak feltámadásáról

1Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is, ^a 2A mely által üdvözültök is, ha megtartjátok, a minémű beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké. ^b 3Mert azt adtam előtökbe főképen, a mit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint; ^c 4És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint; ^d 5És hogy megjelent Kéfásnak; azután a tizenkettőnek; ^e 6Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak; ^f 7Azután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak; ^g 8Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nékem is megjelent. ^h 9Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát. ⁱ 10De Isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló; sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme. ^j 11Akár én azért, akár azok, így prédikálunk, és így lettetek ti hívőkké. ^k 12Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közül feltámadott, mimódon mondják némelyek ti köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása? ^l 13Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel. ^m 14Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is. ⁿ 15Sőt az Isten hamis bizonyságtevőinek is találtatunk, mivelhogy az Isten felől bizonyságot tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust; a kit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. ^o 16Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel. ^p 17Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok. ^q 18A kik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát. ^r 19Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. ^s 20Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak. ^t 21Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. ^u 22Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek. ^v 23Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor. ^w 24Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt. ^x 25Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti. ^y 26Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. ^z 27Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett. ^aa 28Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben. ^ab 29Különben mit cselekesznek azok, a kik a halottakért keresztelkednek meg, a halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért? ^ac 30Mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden pillanatban? ^ad 31Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban a mi Urunkban. ^ae 32Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk! ^af 33Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok. ^ag 34Serkenjetek fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre mondom. ^ah 35De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki? ^ai 36Balgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megrothadánd. ^aj 37És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét. ^ak 38Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét. ^al 39Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké. ^am 40És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké. ^an 41Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve. ^ao 42Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; ^ap 43Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben. ^aq 44Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is. ^ar 45Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé. ^as 46De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki. ^at 47Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való. ^au 48A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is. ^av 49És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is. ^aw 50Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. ^ax 51Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk. ^ay 52Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. ^az 53Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára. ^ba 54Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra. ^bb 55Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad? ^bc 56A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény. ^bd 57De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által. ^be 58Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban. ^bf